Az alapok: Krém, testvaj, balzsam, paszta, kenőcs. Mik ezek és mi a különbség közöttük?

Kezdjük a legegyszerűbbel: testvaj

A testvaj alapvetően valamilyen növényi zsiradék (vaj), vagy több ilyen keveréke. Például shea vaj, kókusz zsír, mangóvaj, kakaóvaj. Az összeolvasztott növényi zsiradékokhoz, egyéb természetes olajokat, illóolajokat esetleg más, természetes illatanyagot és színezéket (opcionális) adnak és antioxidánsokkal tartósítják. Szobahőmérsékleten szilárd, de kenhető állaguk van.  A növényi vajak zsírsav és egyéb hatóanyag összetételüknél fogva több bőrállapotra jótékonyak. Elsősorban a száraz, zsírhiányos felületek pl. talp, lábszár, erősen igénybevett kéz, ajkak hálálják meg a használatukat.  A testvajak készülhetnek az összeolvasztott vajak felhabosításával is, így egy könnyebben kenhető, lágyabb készítményt kapunk. Előnyük, hogy nem tartalmaznak -szerencsés esetben- semmilyen, a bőr számára felesleges anyagot. Akár otthon is előképzettség nélkül is könnyű elkészíteni, kizárólag tápláló növényi vajakat tartalmaz, megfelelő antioxidáns tartalommal sokáig eltarthatók. Hiába van szép homogén felületük a tégelyben, ezek akkor sem krémek, pláne nem hidratáló krémek.

A bőr hidratációját azonban oly módon tudják támogatni, hogy nedves bőrfelületre felkenve a nedvességet a bőr magába zárja, a hidrolipid réteg megerősödik és csökken a bőr felületi, párolgás általi vízvesztése.

Hátrányuk, hogy lassan szívódnak fel, a bőr zsíros érzetű és tapintású lesz használatuk után.

Alapvetően a testvajak nem sokban különböznek a régi gyógyszertári kenőcsöktől. A kenőcs minden esetben zsíros alapban, - ami lehet disznózsír, ghi, vazelin, vagy növényi vajak- elkevert gyógyító hatóanyagot tartalmaz. A hatóanyagnak is zsíroldékonynak kell lenni, vizes kivonatok kenőcsben nem alkalmazhatóak. A kenőcsöt gyakran borogatással, vagy egy a felületre rögzített vászonnal borítják a jobb felszívódás elősegítése érdekében. Emulgeáló és tartósító anyagokra itt sincs igazán szükség. A kenőcs fontos jellemzője, hogy kis felületen és általában rövid ideig, kúraszerüen alkalmazzuk. Vannak helyzetek, amikor a vazelin alapú kenőcs is indokolt, még ha a natúr és biokozmetikai elvek tiltják is a használatát. A vazelin nem szívódik fel a bőrbe, annak felszínén marad, miközben a benne oldott hatóanyagokat, gyógyszereket benyomja a bőrbe.

A balzsamok a testvajaktól annyiban különböznek, hogy vizok hozzáadásával szilárdabb konzisztenciát érünk el. Jellemzően méhviasz, candilla vagy carnauba viaszt használnak leggyakrabban. Az olvadáspontjuk magasabb, így fűtött szobában, vagy nyáron sem válnak könnyen folyékonnyá. Gondoljunk csak az ajakbalzsamokra. Ugyan a viaszok általában nem romlandóak, de a keverékben szereplő esetleges telítetlen zsírsavakat tartalmazó olajok miatt érdemes ezeket is antioxidánsokkal pl. E-vitamin, tartósítani. Balzsamnak minősülnek a szilárd parfümök is.

A paszták a kenőcsöktől annyiban különböznek, hogy a növényi zsiradékba nagy mennyiségű szilárd hatóanyag kerül.  Így egy sűrűbb, nehezebben kenhető készítményünk lesz, ami nem is szívódik fel maradéktalanul. A mostanában nagyon divatos házilag készíthető, natúr dezodorok nagy része paszta. Shea vajat, vagy kókusz zsírt elegyítenek szódabikarbónával, rízskeményítővel és illóolajokkal.

Most érkeztünk el a krémekhez. A krém minden esetben vizes és olajos fázis keveréke. Egy emulzió, amit mivel a víz és az olaj nem keveredik, emulgeáltotok hozzáadásával nyerünk. Az emulgeátor feladata, hogy a krémünk stabil legyen, az olaj és a víz ne váljon szét a használat során.  Ha krémünk több vizet tartalmaz, mint olajat, akkor olaj a vízben emulzióról beszélünk. Az összes hidratáló, anti-aging és regeneráló krém ilyen. Ezek könnyen felszívódnak, nem hagynak csillogó zsírfényt maguk után.

A víz az olajban emulziók a nevükből is sejthetően magasabb arányban tartalmaznak zsiradékot. A zsírhiányos bőrre való, tápláló krémek többnyire ilyenek. Mivel mindkét forma tartalmaz vizet és vízoldékony hatóanyagokat, ezért a tartósítás kérdése különösen fontos. A víz a baktériumok és gombák táptalaja, az olajok pedig avasodni kezdenek megfelelő tartósítás nélkül. A még nem látható spórák jelenléte is komoly bőrtünetekkel járhat, ezért a házi krémkészítést csak steril körülmények között, megfelelő szakértelemmel ajánlom. (azaz inkább egyáltalán nem ajánlom)

A forgalomba kerülő kozmetikai krémek komoly vizsgálatokon mennek át. Extrém körülmények között is meg kell őrizniük állagukat, színüket, illatukat, és mikrobiológiai tisztaságukat. Hatásukra vonatkozó ígéreteiket is igazolniuk kell. Szerencsére egyre több megbízható, lelkiismeretes gyártó van a piacon. Krémkészítésben én bennük bízom az otthon kotyvasztás helyett.

 A cikk szerzője: Hegyi Sára okleveles aromaterapeuta