Egy fertőzés okozta gyulladásos betegséghez két dolog kell - fertőző mikróba és a fertőzésre fogékony szervezet. Min múlik, hogy kialakul a betegség?
- milyen mennyiségű kórokozó kerül a szervezetbe,
- mennyire fertőzőképesek ezek a kórokozók,
- mennyire megfelelő a saját védekező rendszer működése.
Az egészséges ember immunrendszere is egészséges. Ha évente néhányszor elkapunk egy fertőzést, az teljesen normális, és az immunrendszer is tanul belőle.
Hogyan gyógyuljunk?
A kezelést kétféleképpen közelíthetjük meg - elpusztíthatjuk a kórokozót, vagy támogathatjuk a szervezet saját, fantasztikusan megtervezett védekező rendszerét, az immunrendszert, esetleg a kettőt szükség esetén együtt is használhatjuk. A standard orvosi gyakorlat az előző megközelítést részesíti előnyben, a természetes terápiák a szervezet önszabályozó, öngyógyító folyamatait támogatják. A baktérium ismeretében adott gyógyszerrel gyors eredményt lehet elérni, de ha vírusfertőzésre antivirális gyógyszert, baktériumokra antibiotikumot szedünk rutinszerűen, kockáztatjuk azt is, hogy ezek a jól alkalmazkodó kórokozók hozzászoknak a gyógyszerekhez, és ellenállóvá válnak. Használjuk a lehetőségeinket mérlegelve, a helyzetnek megfelelően!
Segítőink, a fehérvérsejtek, állandó munkában
Az immunrendszer mindenütt jelen van a testünkben - a bőr alatt, a belekben, a csontvelőben, a nyirokszervekben is. Szinte az összes szervünk részt vesz a védekezésben. Az immunfolyamatok 70 %-a játszódik le a belekben. Bőrfelületünk fizikai védelmet nyújt a külvilág ellen, és a külvilágra nyíló kapuk is nyálkahártyával fedettek. Ezek a nyálkahártyák védő hatású folyadékokat (pl. könny) termelnek. Ha egy kórokozó túljut ezen az akadályon, egy másik jól szervezett rendszer kezd el dolgozni. Vannak fehérvérsejtek, melyek felismerik és egyszerűen bekebelezik az idegennek azonosított anyagokat. Ezek a falósejtek. Bizonyos fajtájuk a kapuknál és a tüdő közelében őrködik. A vérsejt megnevezés csalóka, ezek az ellenőrző sejtek a test összes szövetében ellenőrzik az ott lévő anyagok személyazonosságát. Ha nem találják a receptorukhoz illő saját DNS-t - akkor egyszerűen befalják az idegen anyagot. Ezután az idegen fehérjét a sejthártyájukra "tűzik", és a legközelebbi nyirokszerv felé tartanak. Itt rengeteg T "segítő" sejt vár, különböző típusú, formájú receptorral a felszínén.
Ha túl sok a munka és a falósejtek nem győzik egyedül, akkor lépnek akcióba az immunrendszer B és T fehérvérsejtjei. A segítő T-sejt beleütközik a nyirokmirigyben az idegen anyag információját hordozó falósejtbe és ha a receptora tud ehhez kötődni, akkor elkezdi magát gyorsan reprodukálni. Ilyenkor dagadnak meg a nyirokmirigyek, amit az orvos vizsgálatkor a nyakunkon tapogat. Ezután ezek a segítő sejtek szétszaladnak, és értesítik a többieket is.
A B fehérvérsejtek is keringenek a szervezetben, és ellenőrzik a sejtek azonosítóját. Ezek is felfalják a kórokozót - de míg a falósejtek mindegyiket, válogatás nélkül, melynek nem megfelelő a DNS-e, - a B-sejtek csak azokat, akinek a jelölő fehérjéje csatlakozik az ő speciális, egyéni receptorához. Amikor egy megfelelő B-sejt találkozik egy, a kórokozó információit hordozó segítő T-sejttel, a T-sejt kiválaszt egy kémiai anyagot, melynek hatására a B-sejt elkezd szaporodni, és a szervezetben megnő a kórokozóra érzékeny B-sejtek száma. Ezek antitestekkel jelölik meg a kórokozót. Az antitesttel megjelölt kórokozó halálra van ítélve.
Az antitestet a rohamosztagosok, a T-ölősejtek felismerik, és elpusztítják a megjelölt anyagokat, sejteket. A jelölés az immunrendszer egyéb rendszereit, pl. a komplementereket is munkára buzdítja, ezek a fehérjék kilyukasztják a megjelölt sejt sejthártyáját.
Amikor sikerült legyőzni a fertőzést, egy sor olyan B memóriasejt és T-sejt marad a vérben és a csontvelőben, mely évtizedeken át őrzi ezt az információt, és legközelebb, ha találkozik a kórokozóval, vagy idegen anyaggal, gyorsan aktiválódni tud.
