Jelentése: bőség.
Be kell vallanom, sokáig gondolkodtam, vajon a napraforgó miért látszólagos bőség, és a kukorica miért bőség? Ha csak a magok számából indulunk ki, a napraforgó a nyerő....
A válasz: a csutkababa. Nagyon szeretem ezt a szót. Talán mert beégett, ahogy Havas Gertrúd (alias Mazsola) mondta, nálam mindenesetre benne van a tíz kedvencben. A csutkababa arra döbbentett rá, hogy a kukorica az egyik olyan növény, aminek minden porcikáját hasznosítják, és legtöbbször maradandó formában. A háncsból kosár, a szárból tető, a bajuszból vízhajtó tea, a csutkából vagy tüzelőanyag, régebben alternatív WC papír, ideális esetben csutkababa készül. Az igazi csutkababának háncs ruhája, és kukoricabajusz haja van. A csuhé nedvesen olyan, mint a textil, szárazon viszont formatartó és tartós. És a mag! Pattogatott kukorica, szirup, olaj, liszt, stb. A whiskey-ről és a sörről nem is beszélve. Visszatérve a csutkababára. Mazsola és Manócska az életben férj és feleség voltak. Ismertem őket személyesen. Ha fellógtunk hozzájuk, báboztak nekünk. Teljesen értelmetlen és tragikus halált haltak: szénmonoxid mérgezésben, egy vacak kazán miatt.