Nem az szennyezi be az embert, ami szájába jut, hanem az szennyezi be, ami a száját elhagyja. Máté 15.11
Megfigyeltétek, hogy vannak emberek, akiknek a társaságában úgy érzi az ember, hogy mindenre képes és az élet szép? És vannak olyanok, akik mázsás súlyokkal húznak le.

Mitől lehet ez? Mi a titka a minket emelő szituációknak? Nyilván összetett a magyarázat, de egy nagyon fontos összetevőjére már rájöttem: a kimondott szó őrületes erejére.

Minden szép gondolat, kimondott és leírt szó rezgéseket indít be és lenyomatot hagy maga után. Ezek a lenyomatok aztán dolgoznak bennünk, és ha szépet kaptunk, akkor emelik a rezgésünket és lesz miből erőt meríteni. Persze sajnos ez érvényes a negatív, romboló szavakra is. Minden ártó megjegyzés, gúnyos, sértő szó nyílként fúródik belénk és a helye még akkor is fáj, ha már rég megbocsájtottunk annak, aki küldte. Megbocsájtani könnyebb, mint elfelejteni.

Ezért vigyázzunk nagyon, hogy mit mondunk, gondolunk és vigyázzunk nagyon, hogy kinek engedjük, hogy beszennyezzen minket ártó energiájával. Nem csak személyekre gondolok ám itt, hanem a hírekből ránk zúduló fájdalomra, rosszra is.

Tanítsuk meg magunkat és a gyerekeinket, hogy egymást emelni kell és nem lehúzni! Minden pillanat, amikor segítesz valakinek, hogy szárnyaljon, a Te életedet is bearanyozza.  Ezért ha valakiben meglátsz valami nemeset, szépet, akkor azt ne félj kimondani! Ha meg valami rosszat és bántót, akkor törekedj arra, hogy ne mondd ki!

Még középiskolás voltam, amikor Fazekas tanárnő azt mondta nekem, hogy tiszta tekintetem van, és ezt őrizzem meg.  Főiskolásként egy csodálatos, nagy tudású angoltanárnő mondta nekem, hogy: Ön nagyon tehetséges.  Nem fejtette ki, hogy pontosan mire gondol, de még így több évtized távolságból is ezeket a mondatokat idézem fel, ha elcsüggedek. Köszönöm Ardó Zsuzsa!

Persze mondtak nekem kevésbé szépeket is. Olyat is, amiből a mai napig nem sikerült feltápászkodnom és még ma is fojtogat a sírás, ha eszembe jut.  Van olyan barátnőm, aki petefészekrákot növesztett, mert a férje szülés után a fejéhez vágta, hogy trampli lett és nem kívánja.  Hát ennyire kell vigyázni a szavakkal!

A másik véglet persze az, amikor annyira félünk a szavaktól, hogy magunkban tartunk minden érzést.  Aztán ezek az érzések, gondolatok kiutat keresnek és akár testi tünetek formájában (haragpúp, pattanások, kövesedések, könnyek) bukkannak felszínre.  A torokcsakra blokkja, ami akadályozza a szabad önkifejezést, vagy akár a segélykiáltást, eredményesen oldható aromaterápiával.

Szaglóüvegcse, vagy torok kenőolaj, hogy jól csússzanak a szavak:

• Tanacetum Annum (varádics olaj) 3 csepp
• Inula Graveolens (peremizs)  1 csepp
• Lavandula Super  20 csepp
• Jojoba olaj  5ml

Ezzel az olajjal naponta be kell kenni a torok területét, aztán figyelni és várni. Érdemes feljegyezni minden felmerülő álmot, változást, érzést.

Érdemes napsütéses-citrusos illóolajokat párologtatni a légtérben.

Ami még sokat segít, hogy örömünket - bánatunkat meg tudjuk osztani, az a hangos mondókázás, sikongatás gyerektársaságban. A hangos éneklés is csodákra képes. Autóban, otthon egyedül, vagy kórusban másokkal együtt.  Mindegy. A hatás nem marad el. Ajánlom mindenkinek!

Mi volt a legszebb dolog, amit valaha mondtak, vagy írtak neked? Gondolj vissza rá és repülj a szép szavak szárnyán!

És mi volt az, amit szerettél volna elmondani valakinek, de soha nem volt merszed? Itt a pillanat, mondd ki! Hidd el, nagyon jó lesz.