A hatvanas évek elején Harry Harlow pszichológus rhesus majom kölykökkel végzett kísérleteket.

Az anyaállattól elszakított kismajmok ketrecébe (leegyszerűsítve mesélem, mert amúgy egy elég komplex vizsgálatról van szó) egy drótból készült anyát és egy puha rongyokkal burkolt gépanyát tettek.

A táplálékot hol az egyik, hol a másik gépanyából kínálták. A kismajmok akkor is a puha bábhoz bújtak, amikor annál nem volt cumisüveg. Új környezetben riadtan keresték a menedéket és csak akkor nyugodtak meg, ha belecsimpaszkodtak. Azok az állatok, akik csak a táplálékot biztosító drótanyával nevelkedtek, súlyos személyiségzavarokkal, erőszakos, antiszociális tulajdonsággal és meglepően rossz fizikai állapotban nőttek fel.

Harlow publikált eredményei cáfolták az a nézetet, hogy az emlős bébiknek (kisbabáknak) elsősorban táplálékra van szükségük, a túl sok babusgatás elkényezteti őket.

Egy gyermekklinikán megfigyelték, hogy szoros kapcsolat van az érintés és a gyógyulási esélyek között. Különösen érvényes ez koraszülöttek esetén. Az a baba, akit cirógat a mamája, rendszeres bőrkontaktusban részesülhet, 50% -al nagyobb súlygyarapodást produkál, hamarabb mehet haza és kevesebb szövődménnyel gyógyul. Tehát egy gyereket nem lehet eleget ölelgetni, vagy azzal elkényeztetni, hogy felvesszük és ringatjuk.

Idősek otthonában is végeztek egy érdekes kísérletet. Az egyik csoportot a szokásos ellátáson kívül rendszeresen megmasszírozták és a gondozók gyakran megölelgették őket. A meglepő eredmény szerint nem csak a depressziós tünetek enyhültek ennél a csoportnál, de csökkenthetők voltak az altató, vérnyomáscsökkentő és fájdalomcsillapító adagok is.

A testkontaktus születésünktől kezdve mindennapi szükségletünk az egészséges fizikai és pszichés fejlődéshez. Egyes kutatók szerint az érintés érzékelése az első, amely kialakul magzati korban és az utolsó, ami elhagy minket, amikor mi is elhagyjuk ezt a világot.

Szerény becslésem szerint napjainkban a magyarok 70%!!!-a érintéshiányos állapotban van, ami kihat hangulatunkra, mentális és fizikai egészségünkre.

Miért ilyen rossz ez az arány?

Földrajzilag pont félúton vagyunk az érzelmileg kimért északi és az ölelgetős balkáni országok között, de szintén félúton a fegyelmezett germán és az ölelgetős-puszilkodós oroszok között is. Sajnos neveltetésünk szerint inkább a germán vonalat képviseljük.

A másik probléma, hogy nagyon sok negatív képzet társul a fizikai közelséghez és persze okkal. Az érintés gyakran tolakodó, udvariatlan, nem ritkán ízléstelen szexuális felhangokkal társul. Szinte divat lett az emberi érintés minden formáját szexuálisnak bélyegezni. Amerikában apukák már nem merik nyilvánosan ölbe venni gyerekeiket, mert félnek a feljelentéstől. Persze szerencsére mi nem vagyunk amerikaiak, még nem tartunk itt.

Teljesen megértem az érintésfóbiások érveit, mert én sem vagyok egy bárkit puszilgatós típus, bár egyetlen férfikollégámról sem feltételeztem közeledést pusztán attól, hogy a karomhoz ért munka közben. Azért sem jelentettem fel őket szexuális zaklatásért, mert megdicsérték a ruhámat, vagy kinyitották előttem az ajtót. Meg kell találni az egészséges egyensúlyt. A legnehezebb talán a gyerekeket úgy nevelni, hogy meg tudja különböztetni a kellemetlen, negatív szándékú érintést, a normális, emberi kapcsolattartástól.

Az érintéshiány nem csak kulturális örökségünk következménye , de a túlmodernizáltságé is. Gyakorlatilag úgy intézzük napi ügyeinket, hogy gyakran még emberi hangot sem hallunk, nemhogy kezet foghatnánk valakivel.

Automata telefonközpont, internetes vásárlás és ügyintézés, bankautomaták mind mind az elidegenítést szolgálják. Én küzdök ellene. Amikor csak lehet, a személyes kapcsolatot, a kontaktust választom. Minden kicsi számít!

Íme az én Emberi Érintés Akciótervem:

minden nap dicsérj meg valakit valamiért és közben finoman érintsd meg a karját!

Amikor aprópénzt kapsz vissza, ne kapd el a kezed azonnal! Lopj egy pillanatnyi érintést!

Minden nap köszönj meg valamit valakinek és a szemkontaktuson kívül, finoman érintsd meg a kezét, karját, vállát!

Járj masszázsra! Akár arc, akár test, akár talp, mind csodát tesz testtel és lélekkel. Arra figyelj, hogy csak olyan ember keze alá feküdj, akit szimpatikusnak találsz.

Segíts egy idős embernek szatyrot cipelni, leszállni-felszállni, átmenni stb.!

Minden nap ölelj meg valakit! Először a családodon gyakorolj! Aztán ha már jól megy, jöhetnek a barátok, ismerősök, kollégák.

Ha következetesen végrehajtod a tervet, hamarosan rengeteg pozitív visszajelzést fogsz kapni a környezetedtől. (ez teljesen úgy hangzik, mint az idióta köre-mailek, a kívánságteljesüléssel, de ez tényleg megtörténik) A saját önképed is javulni fog és érezhetően erősebb immunrendszerednek hála, kevesebb kórságot fogsz elkapni.

Egyszóval ölelésre fel!